Azok a jelek, amelyekkel az Úr eddig megnyilatkozott Jézus személyén keresztül,
csupán kisszerű csodák voltak, ügyes ujjgyakorlatok, csak-a-kezemet-figyelje
típusú bűvésztrükkök, és lényegében véve alig különböztek azoktól a
mutatványoktól, amelyeket bizonyos keleti mágusok mutattak be sokkal
kifinomultabb technikával. Jézusnak elegendő volt akarnia ezeket a dolgokat,
hogy megvalósuljanak, de ha valaki megkérdezte volna tőle, mi célja volt velük,
nem tudott volna mit válaszolni, vagy csak annyit mondott volna, így hozta a
sors, néhány halász nem talált halat, nem volt más kiút a viharból, elfogyott a
bor egy esküvőn, igazából még nem jött el az idő, hogy az Úr szóljon a szájából.
José Saramago talán leghíresebb, de mindenképpen leghírhedtebb regényében
újrameséli Jézus Krisztus evangéliumi történetét a fogantatásától kezdve egészen
a kereszthalálig. A Nobel-díjas portugál író fanyar iróniával, költészettel és
filozofikus gondolatokkal teli szövegében Jézus alakja kifejezetten földi
dimenziókat nyer: bűntudat gyötri, amiért evilági apja, József veszni hagyta a
betlehemi gyermekeket; haláláig hű társa, Mária Magdolna karjaiban megízleli az
érzéki örömöket; saját létezésének okát kutatva pedig már fiatalon lázadni kezd
Isten kifürkészhetetlen tervei és zsarnoki törvényei ellen.