Ennek a kötetnek anyaga főként két területről való. A 3., 4., 5. csoport
elmélkedései az 1913-16 között megjelent hasonló címeket viselő füzetes
kiadásból valók (lásd Ö. M. 6, 345); s könnyű meggyőződni, hogy itt vannak
helyükön; az ŤElmélkedések az evangéliumrólťba sem hangjukkal, sem irodalmi
jellegükkel nem illenek bele, ha leszámítjuk A túlvilág tornácában címűeket;
inkább fejtegetés-, előadásszerűek, kevésbbé színesek és elevenek; de tele
vannak finom pszichológiával és gyakorlati theologiával. A másik három csoport
különféle időszaki lapokban megjelent jobbára ünnepi cikkek. Innen vannak
itt-ott az aktualitásokra való utalások; innen az egyházi, társadalmi, nemzeti
föladatokba való belekapcsolódás. De épen ebben van egyik értékük: megtanítanak
a kortörténeti jelenségeket és föladatokat a nagy katholikus hittitkok világánál
nézni és megszentelni; és viszont utat mutatnak, miként kell az örök hitelveket
és hittényeket belekapcsolni a mindennapi és a történelmi életbe és így
gyakorlatilag termékeny életelvvé tenni. De bizonyságot tesznek arról is, hogy
Prohászka géniusza micsoda pazar gazdagsággal és eredetiséggel tudta folyton új
meg új színekbe és hangokba öltöztetni és fogható közelbe hozni azokat a nagy
távlatú és nagy távolságú misztériumokat. Ami itt a karácsonynak vagy a tisztuló
lelkeknek misztériumairól olvasható, Prohászka legkiválóbb írói alkotásai közé
tartozik. Azonban valamennyi érett és magvas gyümölcse annak a tősgyökeres
elmélkedő lelkületnek, melynek mélységéből születtek meg az Elmélkedések az
evangéliumról, az Élő vizek forrása, a Missziós levelek és mindenek fölött a
Naplók és az Élet kenyere. Budapest, 1929. Sarlósboldogasszony napján. Schütz
Antal.