A könyv az etnográfus, muzeológus szerző doktori értekezésének szerkesztett
változata, amelyet az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Európai Etnológia doktori
iskolájában védett meg. A tíz év terepi és archívumi kutatómunka célja a Balaton
földrajzi tereiben lezajlott változások vizsgálata volt, elsősorban a kulturális
interakciók szempontjából. A kísérlet a Balaton- térség tengernyi irodalmát egy
eddig alig-alig vizsgált perspektívával gazdagítja, egyszerre mérlegelve a
turizmus kihívásait az őslakosság és a nyaralónépesség szempontjából. Izgalmas
felfedezéseket kínál mindenkinek, aki akár állandó lakosként, akár alkalmi
fürdővendégként kötődik a térséghez, és érteni szeretné, amit lát: a fogyatkozó
hagyományos balatoni tereket, a száz éve azonos retorikájú konfliktusokat, a
lokális népi kultúra hiányát, az identitáskihívások történeti gyökereit. A könyv
mintegy százötven évet vizsgál a tó turizmus célú hasznosításának kezdetétől a
hagyományos kultúra perspektíváinak végleges beszűküléséig. Fókuszában azonban a
két világháború közti időszak áll, amelynek egyszerre modernizációs és
konzervatív törekvései, és az ennek nyomán kibontakozó balatoni kultúrharc a mai
napig meghatározza a térség arculatát és lehetséges fejlődési irányait. Gazdag
forrásanyagra támaszkodva feltárja a hagyományos kultúra válsága mögött álló
társadalomtörténeti mozgásokat, kitér a fizikai és a szimbolikus balatoni terek
átrendezésének és kisajátításának problematikájára. Az etnográfusi nézőpont a
legmarkánsabban az őslakosság víz- és vízparthasználatát, illetve turisztikai
szerepvállalását bemutató fejezetekben érvényesül, amelyek hiánypótló néprajzi
terepmunkára támaszkodnak.