A Sátántangó, Krasznahorkai László első regénye 1985-ben jelent meg, s a
rendkívüli kritikai elismerés és olvasói érdeklődés rögtön a kortárs magyar
próza egyik alapművévé avatta. A szokatlan hangvételű történet egy olyan
világlátásból született, amely még nem törte ketté a világot, s épp ettől lesz
tragikus - saját egzisztenciális állapotunk és történelmi helyzetünk látlelete.
A regény az elmúlt két évtizedben mit sem vesztett aktualitásából: ezt
bizonyítják újabb hazai kiadásai, megfilmesítése, sorjázó külföldi fordításai és
az azok nyomán született további elismerő kritikák. A történet egyszerre
létfenntartó hazugságaink leleplezése és metafizikai sóvárgásunk,
becsapottságunk dokumentuma.