Egy öregedő kutatónő, miután elveszíti a szerelmét, magára marad fájó
magányával, és a tudomány erejéhez nyúl, hogy értelmet találjon egyedüllétében
és élete hátralévő éveiben. A szerző saját pszichológiai doktori életútkutatásai
tanulságain vezeti végig olvasóját, miután vázolja az öregedéskutatás elméleti
hátterét és az életkor-alapú előítélet (ageizmus) hatásmechanizmusait. Végül
pedig a segítő szakember perspektívájából egészen gyakorlati útmutatásokkal is
szolgál életünk második felének dilemmáihoz, míg önmagát és olvasóját is
eljuttatja egy reflektív és önreflektív folyamaton keresztül a belső szabadság
nyújtotta megbékéléshez. E belső utazás során egy egyenrangú
szeretetkapcsolatról is képet nyerünk, amely által, még ha elveszítjük is,
emelkedünk. >Az egyetemen doktori témavezetője voltam Tisza Katának.
Lektoráltam korábbi könyveit, így ismertem meg romboló párkapcsolatának és
megküzdésének, felépülésének történetét. Íróként nem akart doktori témájával, az
öregedéskutatással foglalkozni, úgy érezte, az élete küzdelmeinek bemutatása
sürgetőbb feladat. De Kata most visszafordult kutatásaihoz - példázva az idő
cirkularitását -, amiket ugyanúgy személyes történetekké alakított, ahogy más
tapasztalatait is. Így formálta meg könyve hősnőjét, aki egyszerre dolgozik
szerelme elvesztése fölötti gyászán, öregedésén és kutató munkája összegzésén,
lezárásán. A gyász és az öregedés látszólag hasonló: mindkettő a veszteségekről
szól. Ámde Kata könyvében a megküzdésen és a szabadság akarásán át mindkettő új
jelentést kap. A hősnő megtanulja, hogy gyásza, öregedése, kutatómunkája, mind
arról szól, hogyan juthatunk el a túléléshez, a szabadsághoz és a megbékéléshez.
Társadalomkutatóként is erre van szükségünk, hogy megszabadulhassunk a hamis
társadalmi elvárásoktól, sztereotípiáktól, és az autentikus lét megtalálásának
útját mutathassunk meg olvasóinknak. dr. Rácz József egyetemi tanár Tisza Kata
az ELTE PPK interkulturális pszichológia mesterképzésén végzett 2012-ben, majd
ösztöndíjat nyert akkor innovatívnak számító öregedéskutatásaival az ELTE PPK
Pszichológiai Doktori Iskolájába, melynek elvégzését követően szakított a
klasszikus felsőoktatási rendszerrel, és doktori fokozatszerzés nélkül kilépett.
Traumafeldolgozó irodalomterápiás tevékenységet folytat közel két évtizede,
saját műfajait megalkotva szépirodalom és tudományos ismeretterjesztés határán,
valamint egyéni coaching praxist vezet, főként identitásválsággal és
élethelyzeti krízisekkel küzdő kliensek számára. A Scolar Kiadónál az érzelmi
bántalmazást bemutató és kezelő négykötetes sorozata után (Akik nem sírnak
rendesen, A legjobb hely a városban te vagy, Most. Túlélő leszel, nem áldozat,
Kékre szeretni), ez az ötödik: az öregedés és a belső szabadság megtalálásának
kötete, szerves folytatása eddigi életműnek.