Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted Hiro
Arikawa Az utazó macska krónikája c. regénye több millió olvasó szívét
melengette meg világszerte, ahogy nyomon követte Nanát, a talpraesett cicát, és
Szatorút, a gazdáját a Japán-szerte tett utazásaikon, melyeknek az a célja, hogy
új otthont keressenek a macskának, mielőtt végleg búcsút kellene venniük
egymástól. Most ugyanők térnek vissza két csodálatos történetben a hét vadonatúj
macskás meséből álló válogatásban: az első Szatoru gyerekkori macskájáról,
Hacsiról szól, a második Nana és Szatoru utazásáról a leendő gazdihoz, aki a
regényben egyáltalán nem szerepelt. Igaz, amit néha a regényről állítottak, hogy
a macskák ezekben az írásokban olykor túlságosan emberszerűek, olyan hűségesek
és szerető szívűek, amilyeneknek mi, emberek képzeljük őket. De ez főként annak
köszönhető, hogy ez a könyv teljes szívvel és egyáltalán nem elfogódottan a
szeretetről szól, és azt a csodálatos varázst magasztalja, ami a macskákhoz, más
emberekhez és tulajdonképpen az egész világhoz fűződő kapcsolatainkat a macskák
révén belengik. Nana, Satoru és újonnan megismert kedvenceink hűségről és
barátságról, az élet örömeiről és csodáiról mesélnek ebben a megható és szép
könyvben.