?A ?magyar Hyperion? új kiadása elé Hamvas Béla 1935 augusztusában visszatért
abba a csendes, tengerparti dalmát halászfaluba, ahol egy évvel korábban
barátjával, a klasszika-filológus Kerényi Károllyal ? a magyar szellemi és
közösségi megújulás lehetőségeit keresve ? közel egy hónapot töltöttek együtt.
Itt, a Kor?ula szigetén fekvő Lumbardában, immár közös törekvéseik nyilvánvaló
kudarcának tudatában kezdett neki A magyar Hyperion levélformában írott
munkájának, amelyet később Szentendrén, 1936 folyamán fejezett be. E megalkuvás
nélküli, magánnyal és melankóliával átszőtt művét ? amelynek egyetlen, épségben
megmaradt, mindeddig kiadatlan példánya szolgált a jelen kötet alapjául ? saját
közlése szerint Hamvas elsőként debreceni költő barátjának, Gulyás Pálnak küldte
el 1940. március 29-én, a gépirat első lapjára írott ajánlással: ?Gulyás Pálnak,
az első embernek, akinek ezt a sok sötétséget és világosságot így együtt el
merem küldeni.? Évekkel később, amikor a háború után az elveszettnek hitt mű egy
másik példánya újra a kezébe került, Hamvas már így írt róla Várkonyi Nándornak:
?Tudod, 1935-ben, vagyis 12 évvel ezelőtt egy kis művet írtam, címe A Magyar
Hyperion, mindössze 50 gépelt lap és az el?ső négy levél ?43 karácsonyán a
Diáriumban megjelent. Lehet, hogy olvastad és emlékszel rá. Ez a gépirat
csodálatosképpen megmaradt egy barátomnál (Demény Jánosnál). Régebben
visszakerült hozzám, de közömbös maradtam, mint minden iránt, ami elmúlt életem
?rom?-jára emlékeztetett. Most újra elolvastam. Én mással nagyon szi?gorú
vagyok. De ez semmi azzal a szigorúsággal szemben, amit magammal szemben
gyakorlok. Istenem! 12 év előtt. Kétszer meghaltam azóta, s már harmadik
inkarnációmat élem 1935 óta. De, Te, kedves Nándor, azt mondom neked, ha ez a mű
nem jelenik meg minél előbb, akkor én egy utolsó tékozló vagyok, aki a rám
bízott királyi kincseket elvesztegetem, vétkezek az evangéliumi bűnben, hogy nem
szerzek érvényt azoknak az erőknek, amelyeket a Magas erők rám bíztak. Nos igen,
ennek a kis műnek meg kell jelenni!? Írásából a Várkonyi Nándor szerkesztette
Sorsunk-ban 1947 nyarán végül három levél (I. rész 8?10. levél) megjelent ugyan,
azonban a mű egészének a szegedi Szukits Kiadónál tervezett kiadása mégsem
valósult meg. Valószínűleg ebben az időszakban foghatott neki Hamvas Béla a mű
átdolgozásának is, amelynek nagy része ? ellentétben az 1935?1936 folyamán írt
eredeti változattal ? a későbbiekben megsemmisült. Különös módon munkája a mai
napig mégis csupán az átdolgozásnak a különböző szövegváltozatokból és
töredékekből Hamvas halála után utólagosan egybeszerkesztett és kiegészített
formájában volt olvasható. A magyar Hyperion-t teljes egészében és eredeti
formájában egyedül megőrző gépirat szövege most jelenik meg először. Palkovics
Tibor