E tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés VII. kerületi (erzsébetvárosi)
eseményeit tárgyalja. E túlnyomórészt nehéz, hányatott sorsú fiatalokból és
többszörös elítéltekből rekrutálódott csoportok a fegyveres összecsapások első
hulláma után alakultak, hogy részt vegyenek a sztálini rendszer lebontásában. A
novemberi harcokból viszont alaposan kivették a részüket, a belvárosi körzetben
ők folytatták legtovább az ellenállást az óriási szovjet túlerővel szemben. A
legnagyobb VII. kerületi és a harmadik legnépesebb budapesti csoport a Baross
téri volt, amelyet Nickelsburg László műszerész kemény kézzel irányított. Az
első napokban ?Baross Köztársaságként tartották a függetlenségüket, majd
betagozódtak az egységes Nemzetőrségbe.A legnagyobb számban ez a csoport vette
ostrom alá a Köztársaság téri pártházat, és részük volt az azt követő
leszámolásokban is. November 4-én este, miután a szovjetek szétlőtték bázisukat,
szétszóródva folytatták még öt napig a harcot. Közülük sokan a Péterfy Sándor
utcai Kórházban a még hetekig tartó politikai ellenállást választották. Számos
erzsébetvárosi felkelő hagyta el az országot. E kerület fegyveres
forradalmáraira sújtott le leginkább a retorzió, a vérbírák 37 halálos ítéletet
hoztak. A halálra ítéltek közül senki sem kapott kegyelmet.