A nő fojtott indulattal kérdezte: - És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely
pirkad? Mi?! - A hajnal a napnak azon szaka - felelte készségesen Benjamin
Walter Pác -, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak
síkjába. - És miért vagyok én olyan, mi nt a holdkaréj? - folytatta a hölgy egy
gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. - Mi?! - Eme sarlószerű
domborulat összefügghet a túltápláltsággal... - hebegte. - De kérem, kedves
nagysád, foglaljon helyet... - És mi van a szférák muzsikájával? Szivének
karmesterével, és mi van a negyvendolláros karórával? Maga pimasz!! És további
definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon
háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra
repült.