Felnőttkorba érve szinte mindannyian elkezdünk érdeklődni felmenőink iránt.
Talán nem is annyira azok érdekelnek minket, akiket személyesen
ismerünk-ismertünk (szüleink, nagyszüleink), hanem azok, akikről csak hírből,
családi legendákból, felmenőink elbeszéléseiből tudunk. Egy nemzet felnőttkora
hasonlóképpen akkor kezdődik, amikor népünk-nemzetünk eredetére leszünk
kíváncsiak. Amikor belátjuk, hogy a szájhagyományok mellett, vagy azokon kívül
vannak olyan tudományos alapokra helyezett megközelítések, amelyek biztos alapot
adnak kíváncsiságunk, érdeklődésünk kielégítésének, álmaink, legendáink
valóságalapjának, illúziónk, gyermekmeséink reális talajra állításának. A kérdés
mindig az, hogy: kitől-kiktől származunk, honnan jöttünk, hol vannak a
gyökereink? És az ezekre adott válaszok miként segítenek minket abban, hogy
jobban értsük: kik vagyunk, mit miért tettünk, teszünk történelmünk során
folyamatosan? És miért vagyunk ma itt és most olyanok, amilyennek magunkat
látjuk ? és amilyennek mások látnak minket? Ki a magyar? Mi a magyar? És mitől
az, aki ? és ami? Ezekre a kérdésekre adnak válaszokat az itt olvasható XX?XXI.
századi beszélgetések a magyar őstörténet-kutatás korszakos alakjaival: Makkay
Jánossal, Komoróczy Gézával, Ecsedy Ildikóval, Fodor Istvánnal, Éry Kingával,
Mándoki Kongur Istvánnal, Róna-Tas Andrással, Bálint Csanáddal, Bóna Istvánnal,
László Gyulával, Bethlenfalvy Gézával, Hajdú Péterrel, Kovács Lászlóval, Sipos
Jánossal, Szécsényi-Nagy Annával és Mende Balázs Gusztávval.