A magyar történettudományi szakirodalom ide s tova már 200 éves és kétszáz
esztendő után ez a könyv az első, amely népünk honfoglalás előtti történetét
összefüggően tárgyalja. Ennek okát, részletesen és kímélet nélkül kielemezve,
meg fogja találni az olvasó e mű lapjain. Ez a könyv, bármilyen hosszadalmas
előkészülettel s szinte legyőzhetetlen nehézségek árán készült is, hiányos és
sok-sok kívánni valót hagy hátra. A szakember előtt szolgáljon azonban mentségül
két nehéz körülmény. Az egyik az, hogy a szakmunka és a művelt közönséget is
érdeklő szintézis két merőben különböző és összeegyeztethetetlen műfaj, s mivel
az emigrációban ú.n. szakmunkát kiadni lehetetlen, egy népszerűsítő
összefoglalás pedig szak-alátámasztás nélkül nem érdemel hitelt, ezt a munkát
kétféle szempont szerint kellett megírni s a kétféle szempont széttépte a
feladatot. A másik az, hogy ezt a könyvet a szerző nem egy egyetem magyar
történelmi intézetének kellőképpen felszerelt tanári szobájában s szakképzett
fiatal kutatók segédletével írta, hanem egy merőben más természetű
kenyérkereseti munkája mellett a pihenéséből elrabolt idejében, elmondhatatlanul
nehéz, teljesen magánosan végzett és igen szűkre szabott lehetőségű kutatómunka
alapján. Hogy ily körülmények között egyáltalán szabad volt-e ezt a munkát
megírni, arra annak a kétszáz meddő esztendőnek a szemrehányása felel, mely
alatt ezt a könyvet a magyar történettudomány elmulasztotta létrehozni. A könyv
anyaga, anyagkezelése, felfogása és konklúziói egyaránt merészek és
forradalmiak, a tökéletlen emberi ész minden jó szándékú alkotásának kijáró
elnézés határain belül azonban, a szerző harmincöt éves történészi múltjával
vállalja a felelősséget értük. A könyv anyagának kiegészítése, a tévedések
kiigazítása egy, a múlt nagy tévedését bátran felszámoló s a jelen kísérlettel
tört új ösvényen bátran elinduló új magyar történész-nemzedék feladata lesz,
akik remélhetőleg kedvezőbb körülmények között fogják folytatni azt, amit az itt
következő mű szerzője olyan kedvezőtlen körülmények között indított el. E sorok
írója hittel hiszi, hogy a nemzetünket ért szörnyű katasztrófa után a nagy és
közömbös világ száz egyetemén készülődő új magyar történész-nemzedék egy a
múltban otthon - sajnos - meg nem értett, egyszerű, két tömör mondatban
kifejezhető hivatási metafizika alapjáról fog elindulni: egy egyetemes
történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja is van,
abszurdum. De egy nemzeti történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen
kívül más célja nincs, szintén abszurdum az idegenben, a hontalanság
tizenkilencedik esztendejében. dr. Padányi Viktor.