Senki sem menekülhet a kinyilatkoztatás nyelvének e túláradó hatalma elől, még
az sem, aki azt hiszi, hogy menekülésre semmi oka. Már csak azért sem, mert
ahogy a kinyilatkoztatott Tan, úgy a szóbeli Tan időtlenül tornyosuló felhője s
maga a könyvvilág sem tűr meg önmagával kapcsolatban semmiféle személytelen
viszonyt, ahogyan ez például a tudományhoz, a mitológiához, a filozófiához,
avagy általában a vallásokhoz mérten lehetséges. Különös, hogy ilyenkor még a
főállású exegéta, hagyományos megítélés szerint holt nyelvek tudója sem járhat
el másképpen; számára minden halott nyelv él.