Vagy élsz, szabadon, csapongó érzékekkel, teleszívod magad az ősi Éva-anya
mellén, akad akkor néhány felséges öröm, de nincs oltalom a mulandóság ellen;
élsz, akár gomba az erdőn, amely ma szép színekben pöffeszkedik, de holnapra
elrohad. Vagy védekezel, magadra zárod a műhelyajtót, hogy illanó életednek
emlékművet emelj - de akkor lemondás az élet, és nem vagy más, csak faragókés,
igaz, a halhatatlanság szolgálatában, de kiszáradsz, elvész a szabadságod, el az
élet minden öröme, teljessége. Két életút, két életcél, két életfelfogás egymást
vonzó és taszító pólusok, éppen, mint a szenvedélyeit megélő Goldmund és az
aszkéta paptanár, Narziss története. Narziss a szellem embere, míg Goldmund
élete során a művészi ideált, az érzelmek kifejezésének módját keresi. Szerelmi
kalandokon, gyilkosságokon, a pestis sújtotta vidékek halálélményein keresztül
vezet az út önmaga megismeréséhez, tehetségének kibontakozásához, tanítómestere,
Narziss pedig nem hagyja magára. Sosem engedik, nem engedhetik el a másikat,
hiszen, ahogy Herman Hesse írja a mű egyik előszótervezetében: Vonzzák,
elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik
egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és
ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe
egymással. Herman Hesse a következőképpen összegzi Bruno fiának a szerzetes
Narziss és a képfaragó Goldmund középkori kulisszák között játszódó történetének
legfontosabb gondolatát 1928. december 27-én kelt levelében: Az ember a régi,
szemléletes és szép elképzelés szerint testből, lélekből és szellemből áll. Ezen
alkotóelemek közül kettőt többnyire összekötnek egymással, a harmadikat pedig
elhanyagolják. Így tagadta és hanyagolta el a testet a kereszténység a szellem
és lélek összefonódása révén. Ezzel szemben korunk eltúlozza a test és az
értelem kultúráját, mindkettőt a lélek kárára. A művészet azonban éppen hogy a
lélek birodalma, lélekkel áthatott, kifinomult érzékiség, és messze az érzékin
túlra törekszik. A Helikon Kiadó jelen kötetét Keresztes Dóra illusztrálta.