Malgot István szobrai lények. Beszélnek, kommunikálnak, a kapcsolatot keresik.
Szólnak ? egymáshoz, hozzánk, a démonokhoz, az istenekhez. Otthonuk a Föld,
szülőjük a Menny, létük a feszültség: néha fájdalom, néha beteljesülés, néha
reménytelenség, olykor öröm. Malgot István szobrász, grafikus, színházi rendező
és író 1941. március 13-án született Szombathelyen. 1973-ban államvizsgázott a
Magyar Képzőművészeti Egyetemen, szobrász-rajztanár szakon. Somogyi Józsefet,
Kerényi Jenőt és Borsos Miklóst tartja mestereinek. A későbbiekben, mintegy
harminc éven át színpadi művek rendezésével, díszletek készítésével
foglalkozott. Színpadi munkáiban az emberi test mozgásvilágát ötvözte erős
vizuális hatásokkal. A szöveg mellett tárgyakat, maszkokat, bábokat is használt.
A kilencvenes években érdeklődése a cigány kultúra felé fordult, melynek hatása
megtalálható szobrain is. Malgot az ezredforduló környékén beutazta
Délkelet-Ázsiát. Elsősorban Kambodzsa kultúráját, a régi khmer szobrászatot
tanulmányozta, ami művészete számára újabb inspirációt adott. Szobrokat pályája
során folyamatosan készített, s az évtizedek során kialakított egy sajátos
mágikus-szürrealista stílust.