Azzal, hogy megjósoltam a királyné jövőjét, jövendőmondásom igen divatossá lett
az udvarban. Az unatkozók, az aggódók, az ambiciózusak -férfiak, nők,
szobalányok, grófnék - mind-mind az én szolgálataimat kívánták. Félelmeiket,
szenvedélyüket, kapzsiságukat,- mindent, mindent hallottam. Pletykák gerjedtek,
miszerint ismerek egy titkot, amelynek birtokában bárki nyerhet kártyán,
valósággal ostromoltak érte. A titkon átok ül, aki felfedi, halállal lakol -
suttogtam titokzatosan, és döbbentem láttam, hogy megígérik, elzálogosítják
ékszereiket és szembenéznek a biztos halállal, csakhogy mindenképpen övék legyen
a titok. Egy másik pletyka és elterjedt, miszerint hallhatatlan vagyok, és hogy
a római idők óta élek. Gyanítom, túl gyakran idéztem nekik Juvenalist, Furcsak
suttogások övezték a folyosókon való jártomat-keltemet, töpörödött, fekete ruhás
alakom, sétapálcám láttán még a harcedzett katonák is visszahúzódtak. Még az én
pajkos, elkalandozó szemű szobalányom is rájátszott erre, tiszteletteljesen
kullogott mögöttem, cipelte holmimat, mintha hatalmam megrémítette volna. A
hátam mögött kenőpénzeket fogadott el azoktól, akik nagyon szerették volna tudni
titkaimat. Még szerencse, hogy százharminc évvel idősebb vagyok nála, mert
különben igyekezett volna átverni az irányítást. A kis filozófiai jegyzetem és
készpénzem lezárt kofferba került, és a kulcs mindig nálam volt. Elterjedt, hogy
egy titkos kamra kulcsát a Szentföldön egy várban őrzöm, ahol a bölcsek kövének
titka van. Megtartottam magamnak a titkaimat, Versailles-ben, a zsúfolt
fogadóban bérelt kis padlásszobában minden éjjel titkosírással írtam fel
klienseim adatait és jóslataimat, és még mindig kutattam, mit jelentenek az
üvegtál mélyén megjelenő képek. A párizsi látó lendületességével okosságával és
rendkívüli részletességével a történelem egyik legérdekesebb korszakát mutatja
be. A XIV. Lajos korabeli rendőrségi dokumentumok alapján írt, fordulatos
történet Geneviéve Pasquier sorsáról szól, aki tizenöt évesen tévedhetetlennek
tűnő jósnővé lesz... Geneviéve sovány, koraérett, csúnyácska teremtés, akinek
elméje filozófiára hajlik, és megvan az a különös képessége, hogy vízben
felcsillámló képeket lát. Ezekből jósol félvilági nőknek, akik bármit elhisznek.
Családja sorsára hagyta, az t hitték, sőt remélték, hogy meghalt, de nem. La
Voisin veszi magához, az okkultista és mindenható társasági jósnő. La Voisin
egyben egy titkos társaság - boszorkányok, angyalcsinálók, méregkeverők
-vezetője, akik a gazdag, befolyásos, botrányos életű udvari nép életét
manipulálják, egészen a trón magasáig. La Voisin irányításával Genviéve új
személyazonosságot kap... Ő lesz a titokzatos Madame de Morville. Ódivatú fekete
ruhában, halott fehérre púderezett arccal félelmetes sétapálcával jelenik meg a
társaságban, és elhiteti magáról, hogy közel százötven éves. Még a Napkirály
kegyencnője, Madame de Montespan is jósoltat vele jövőjét illetően. Miközben
beteljesíteni, bár nem várta és nem remélte, rátalál a szerelemre is. Ez a
regény az ihletett és kifinomult hősnő sorsán keresztül páratlan bepillantást
enged a Napkirály fényes, ám korrupt udvarába: hiteles, szellemes történet.