Mindszenty József nem forradalomnak tartotta 1956-ot, hanem kizárólag
szabadságharcnak, amely utólag metahistorikus kijelentésnek tűnik. Jelen kötet
ezt alátámasztva részletesen ismertet több évtizednyi, Mindszenty 1956-os
szerepével kapcsolatos szakirodalmat és forrást. Mindszenty 1956-os
tevékenységét a börtönben, majd internálásban, magánfogságban eltöltött
időszakának bemutatásával kezdi a szerző, aztán részletesen kitér arra a
folyamatra, ahogy az idős, de meg nem tört magyar főpap kiszabadult, a
szabadságharc győzelmének köszönhetően. Visszatérése után megkezdi 4-5 napig
tartó szabad munkáját Budán, a romos prímási palotájában. Mindszenty 1956-os
tevékenységét, illetve a vele kapcsolatos személyeket tágabb összefüggéseiben
kezeli Pánczél Hegedűs János, külön fejezetben taglalja a Nagy Imrével
kapcsolatos ambivalens viszonyát, tisztázza egyes személyek (Turchányi Albert
Egon, Pálinkás Antal, Löwenstein herceg, Habsburg-Lotaringiai Ottó stb.)
szerepét, vagy kisebb életrajzokkal világít meg másokat a gazdag
lábjegyzeteiben. Külön értekezik a hercegprímással összefüggő akkori
szervezetekről, személyekről, pártokról is. A szabadságharc egyik oldalán
alternatív kibontakozási lehetőségként, sőt 'rejtett államfőként' számoltak
Mindszentyvel (keresztény és nemzeti pártok, emigránsok, a magyar trónörökös
stb.), a forradalmat támogatók között pedig sokan Mindszentyben
'ellenforradalmi' és 'reakciós' veszélyt láttak (nemzeti kommunisták,
szociáldemokraták, népiek, baloldali demokraták stb.), amelyhez más éllel, de a
későbbi Kádár-adminisztráció is csatlakozott, illetve hivatalos politikai
narratívává fejlesztette. A kötet kitér Mindszenty akkori egyházkormányzati
tevékenységére (különös tekintettel a suspensiókra, csonka püspökkari
konferenciára, kinevezésekre) és olyan összetett történésekre is, mint az Állami
Egyházügyi Hivatal elfoglalása, és mellékletében sok korabeli forrást is közöl.
Pánczél Hegedűs János kötete az első olyan önálló munka, amely monografikus
igénnyel vállalkozik arra, szintézist állítva, hogy bemutassa Mindszenty József
1956-os tevékenységét, ellenfeleit, támogatóit, küzdelmeit és nemzetének
tragikus sorsában osztozó életét, gondolatait. PÁNCZÉL HEGEDŰS JÁNOS történész.
Éveken keresztül tartott a történelem és a kommunikáció témakörében előadásokat
a Metropolitan Egyetemen, elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Történelemtudományi Doktori Iskoláját, ahol a Politológia Tanszéken
szemináriumokat is tartott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás
Kutatóközpontjának volt sokáig ösztöndíjas kutatója, ahol már kutatta Mindszenty
József 1956-os szerepét is. Később nagyobb tanulmányokban, tudományos előadásain
és egy kisebb kötetben (2015) közzétette részeredményeit. Jelenlegi munkája több
mint tíz éves kutatásainak eredményeit tartalmazza, amely reményei szerint új
fejezeteket, megközelítéseket hozhat a témában eseménytörténeti,
politikatörténeti és eszmetörténeti szempontokból egyaránt. Magyarország utolsó
hercegprímásának hazájában szabadon töltött utolsó napjainak jelentősége ugyanis
túlmutat 1956 mámoros, mégis tragikus eseményein, de az utána újra berendezkedő
kommunista diktatúra korszakán is.