A könyv tárgya elsősorban a variálódás természetének vizsgálata, egy bizonyos
népzenei típus dallamaira énekelt ballada változatain. A dallamtípus 75 Fehér
László- balladája szövegelemzése során, a gazdag szempontrendszerű
összehasonlítás révén kirajzolódnak a változatok egyéni és általános jegyei.
Követhetővé válik, mennyiben lehet a mindig más egyszersmind ugyanaz, vagyis
hogyan marad a szóbeliségben élő, folyton változó szöveg mindvégig a Fehér
László-ballada. A vizsgálat módszere kettős: az egyes balladák szerkezeti
egységeket követő elemzését kiegészíti egy ezzel ellentétes irányú, horizontális
nézőpontú vizsgálat, amellyel a virtuálisan egymáshoz rendelhető, azonos
szerkezeti egységekhez tartozó variánskészlet teljességében feltárul. Az azonos
szerepű jelenetek különféle megfogalmazási módjai ily módon összevethetővé
válnak. E kétirányú vizsgálat azonkívül, hogy közelről bemutatja a variációkat,
lehetővé teszi, hogy a részletek bizonyos rejtett jelentésekre is
rávilágítsanak. A balladaváltozatok komplex elemzése folytán jó néhány kérdés
tisztázhatóvá válik a szereplőkkel és a balladában rejlő, belső erővonalakkal
kapcsolatban. A ballada képviselte értékrend is világosan kiolvasható a
variánsokból. A szövegelemzéshez hozzátartozik a szöveget hordozó matériáé, a
dallamé is. E kettő együttesét mutatja be a könyv utolsó fejezete: az egymáshoz
idomulás, a szöveg strófákba rendeződése, a sorismétlések és strófabővülések
eseteivel.