Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából,
a duplagondol korából - írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a
gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint
lehet három vagy öt. Talán valóban csak keserű üdvözlet lesz ez a regény a
jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes
szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a
zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a
gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három
jelmondata is hátborzongatóan ismerős: A háború: Béke A szabadság: Szolgaság A
tudatlanság: Erő S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós
alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia
a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot
alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha
közben könnyedén - talán túlságosan is könnyedén - azt mondja: Orwell jóslata,
hála istennek, nem teljesedett be.