A pletyka, ahogy viszi, viszi a világot. Előre, persze, ha nem is mondtam,
merre másfelé is vinné? Sohasem történik itt semmi, úgy látszik. Aztán meg bejön
a takarító néni a hidegről, vagy a melegről, vagy az esőből, vagy a hóból, és
kiderül, hogy mégiscsak nagyon sok minden történt azalatt, amíg ő kint volt.
Vagy közvetlen azelőtt. Vagy majd akkor fog éppen, amikor megint kimegy. És az
is kiderül, hogy nem is olyan álmos ez a város. És hogy a világ egyik
legizgalmasabb dolga patikusnak lenni. Mert hát hol is futna össze máshol ez a
rengeteg történet, mint a patikában? Borcsa Imola első könyve egy nagyon érdekes
író jelentkezése. A pályakezdés mindig izgalmas dolog, mindig különös figyelmet
érdemel: új hang köszön-e be, új szem figyel-e, árad-e a friss levegő a sorok
közül? Borcsa Imola könyve úgy felel meg, hogy az olvasóra hagyja a válaszadást,
miközben azt is figyeli rajtunk, míg olvasunk, hogy átengedjük-e magunkat annak,
amit olyan önfeledten szeretünk hallgatni és továbbadni: a pletykának? Antal
Balázs