Szerző: Maria Barbal L?Harmattan Kiadó, 2018 Sorozatunk jelen kötete két, sok
szempontból rokon regényt tartalmaz: mindkettő főhőse az írónő szülőföldjén, az
északnyugat-katalóniai Pallars hegyei közt, hagyományos paraszti környezetben
éli le élete egy meghatározó szakaszát, és az onnan való elszakadás
mindkettőjükben traumát okoz. Rokonítja a két regényt az is, hogy főszereplőik
maguk mondják el életüket, itt-ott a rutinos fordítót is próbára tevő tájnyelvi
elemekkel fűszerezve a narrációt. Közös elem a Spanyol Polgárháború (1936?1939)
tragikuma és tragikus következményei. A két életpálya íve viszont eltér: a
Sodródó kavics Conxája szülőföldjéről mindössze Barcelonáig jut, és onnan
vágyódik vissza reménytelenül, míg a Méz és méreg Agustíja tehetős párizsi
szállodatulajdonosként megengedheti magának, hogy házat vásároljon Pallarsban,
és vissza-visszatérjen az elveszett paradicsomba. MARIA BARBAL (Tremp, 1949), a
jelenkori katalán irodalom egyik legismertebb és legelismertebb alkotója. Első
regénye, a Sodródó kavics, igazi sikerkönyv, ami a megjelenésének évétől,
1985-től eltelt három évtized alatt több százezer példányban kelt el, és amit
tucatnyi nyelvre lefordítottak. Magyarul eddig az írónőnek két novellája volt
olvasható, amelyek sorozatunk elbeszélésköteteiben (A gondviselés szeszélye,
1998 és Mentafagylalt, 2011) jelentek meg.