Szerző: B. Szabó János Corvina Kiadó, 2019 Ma Magyarországon az 1657. év talán
még az érettségizett olvasók számára is csupán egy - a szinte biztosan feledésre
ítélt - sok-sok évszám közül a középiskolai tankönyvekből. Az Erdély múltjában
tájékozottabb olvasók - és mindenekelőtt az erdélyi és partiumi magyarság -
számára ugyanis ez az évszám alighanem az Erdélyi Fejedelemség történetének
egyik legnagyobb jelentőségű dátuma: az ebben az évben lejátszódó tragikus
eseményeket Csorba Dávid történész joggal nevezte az erdélyi fejedelemség
Mohácsának. A korabeli értelmezések szerint az erdélyi hadsereg ez évi
lengyelországi fogságba esése nyitotta meg - s ikonikus módon meg is jelölte -
az 1657-1662 közötti időszakot. Ezzel kezdődött Erdély fatális éveinek sora,
amikor öt év alatt öt fejedelem került trónra, s közülük három is erőszakos
halállal hunyt el. Az utókor szemében ezzel az évvel vette kezdetét Erdély
haldoklása, amikor rövid idő alatt nem maradt talpalatnyi föld sem az országban,
amit ne pusztított volna el módszeresen az ellenség. Elveszett a fejedelemség
területének közel ötöd része, s ez volt az az idő, amikor több százezres
nagyságrendben hurcolhatták rabságba a fejedelemség alattvalóit. Így ez a rövid
időszak alighanem maradandó demográfia nyomokat hagyott a Kárpát-medencei
magyarság történetében. B. Szabó János történész a nagy sikerű A tatárjárás, A
mohácsi csata és a Háborúban Bizánccal után ismét egy, a magyarság históriáját
alapjaiban befolyásoló eseménysort vizsgál meg a tőle megszokott alapossággal,
mindig a tényekhez ragaszkodva, újszerű felfogásban A kötet adatai: Kötés:
keménytáblás Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 320 oldal