Szerző: Pálmány Béla Országház Könyvkiadó, 2019 1790 új korszak kezdete volt
hazánk történetében. A magát meg sem koronáztató ?kalapos király?, II. József
váratlan halála után, a francia forradalom eseményei példaként követésétől
megrettent Habsburg udvar nem merte feszíteni a húrt az előjogaikat védő magyar
rendekkel szemben, és 25 év után koronázó diétát hívott össze. Az új király, II.
Lipót esküt tett a magyar rendi alkotmány, így a vármegyék, kerületek, városok
önkormányzatának tiszteletben tartására. Az 1790. esztendő a nemzeti ébredés és
a szükséges átfogó reformok kidolgozásának a kezdetét is jelenti. A rendek
kivívták a magyar nyelv hivatalossá tételét a diétán, továbbá kilenc rendszeres
bizottságot hoztak létre. Ezek közpolitikai, adó, úrbéri, kereskedelmi,
bányászati, jogi, tanulmányi, egyházi és sérelmi ügyeket voltak hivatva
tárgyalni. Igaz, érdemi munkájukat rövidesen beszüntették és csak 1827-után
kezdhették újra, de utat nyitottak ezzel a majdani reformkor két évtizedes
korszakának. A francia forradalom, majd Napóleon császár uralmának negyed
százada alatt tartott országgyűlések a két jeles párizsi historikus, Kecskeméti
Károly és Jean Bérenger szerint Európában egyedülálló intézménynek minősültek.
Miközben a régi parlamentek a kontinens nagy részében elsorvadtak, a magyar
diéta, noha időnként hosszú szünetelésekre kényszerült, meg tudta őrizni
kétkamarás összetételét, törvényhozási jogkörét, törvény-előkészítési bizottsági
mechanizmusát és azt a jogát, hogy szót emeljen, amennyiben az uralkodó és
kormányzata megsérti a törvényességet. Almanachunk folytatása a 2011-ben
megjelent két reformkori kötetnek. A rendi országgyűlések ?bonyolult hagyományok
és még kuszább szabályok? által kialakított, 20 felső- és alsótáblai rendi
csoportja 1790/91-ben lett törvénybe foglalva és maradt változatlan 1848-ig. A
névcikkek a reformkori kötettel egyező rovatokat tartalmaznak. A nevek
helyesírásánál a korabeli források sokszor különböző névalakokat használtak.
Ezek helyes és egységes formába hozatala kötelező feladat volt, beleértve a
nemesi előneveket is, amelyek gyakori családneveknél azonosító erejűek. Az
életadatokat a gazdag családtörténeti irodalom idézése mellett igen sokszor
saját anyakönyvi kutatással törekedtünk pontosan megállapítani. A
birtokviszonyok érzékeltetése átfogóan csak az 1767?1772 között készült országos
urbárium forráskiadása alapján lehetséges, később helységenkénti birtokosnevek
csak Fényes Elek 1851-ben kiadott ?geográfiai szótárában? vannak ? így az
előbukkant sok szórványadatot is közöljük. Az iskolázás feltárása alapvető a
személyek azonosításánál, mivel az alsótábla tagjai szinte mind jogot végeztek.
A személyek közpályájának rekonstruálása a katolikus főpapokra és kanonokokra
vonatkozóan teljesnek mondható. A magas rendfokozatú katonatisztek pályáját a
kötetünkben jelzett lexikonok jobbára szintén feldolgozták, de kétségtelen, e
téren maradt még további tennivaló. Reméljük, hogy munkánkat a kortársak és a
jövő nemzedékek tagjai egyaránt haszonnal forgatják nemcsak itthon, hanem a
hajdani Magyar Királyság mostani nyolc országa szomszéd népei is ? közös
történelmünk jobb és alaposabb megértése jegyében. A kiadvány ára magában
foglalja mindkét kötetet. A kötet adatai: Formátum: 16,5 x 23,5 mm Kötés:
keménytáblás, védőborítóval Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 1052 oldal