Részlet a könyvből: Valamikor régen egy távoli országban élt egy fiú, egy lány
és egy szellem, a fiú az utcán... a lány egy palotában... a szellem egy
lámpában... Éjfél volt. A hatalmas arab sivatagban egy várakozó lovas körvonalai
rajzolódtak ki a holdfényben. Hirtelen feltűnt egy másik lovas alakja is, akinek
ügető lova felkavarta a sivatag homokját. Egyszercsak találkozott a két lovas. -
Elkéstél, Gazim! - morogta az első. - Ezer bocsánat, hatalmas Jafar! -
siránkozott Gazim. De nézd, elhoztam a szkarabeusz-medál hiányzó felét! - Végre!
- sziszegte Jafar, miközben előhúzta a medál másik felét a köntöséből. - Nézd
csak, Jágó! - mondta Jafar a vállán ülő papagájnak. Jafar összeillesztette a két
felet. - Tökéletesen összeillenek. Amint hozzáért az egyik fél a másikhoz, a
szkarabeusz ragyogni kezdett, és hirtelen dübörgés törte meg a sivatag csendjét.
A szkarabeusz kiugrott Jafar kezéből, és elrepült a sivatagi dűnék felett. -
Kövesd a nyomot! - kiáltotta Jafar, és megsarkantyúzta a lovát. - El fog vezetni
minket a Csodabarlanghoz!