?Az évek távlatából ma már nehéz lenne eldönteni, mikor szerettem meg a
Velencei-tavat. A sok, elsősorban a tó állatvilágával kapcsolatos élmény valami
furcsa, szép emlékké olvad össze bennem. Hogy mikor is szerettem meg? Talán azon
a rég elmúlt őszi alkonyon, amikor, mint kisfiú, először álltam a dinnyési
parton, és egészen elmerültem a vöröslő nyugati égbolt előtt vízre érkező
libacsapatok csodás látványában.? ? Ezt írtam az 1980-ban megjelent első kiadás
előszavában, de ugyanúgy érzem ma is. A libák azóta is megérkeznek minden
ősszel, és én ma is ott állok a parton ? igaz, megőszült fejjel, de töretlen
lelkesedéssel és szeretettel a természet, jelen esetben a Velencei-tó
állatvilága iránt. Kezdve a nádszálon sütkérező tarka potrohú szitakötőktől,
egészen a hófehér kócsagokig. (Schmidt Egon)