Akadnak gondolatok, töprengés-folyamatok, amelyek nem tudnak vagy nem kívánnak
versbe emelkedni. Beérik a rögös-kátyús anyafölddel. Akkor vannak igazán
elemükben, akkor hatékonyak, ha hagyják őket más formába rendeződni. Én hagytam.
Íme a vallomások, vajúdó megoldáskeresések, eszmefuttatások, fejtörések,
ostorozások, elemzések közös dolgainkról - prózában. Vállaltan sarkított a
fogalmazás, és bevallottan szubjektív. Szándéka a megvilágítás, a világ egy
lehetséges, ám megszenvedve kialakított nézőpontból való megközelítése vagy
éppen távol tartása, nem pedig az Olvasó egyetértésének agresszív
kikényszerítése. Úgy vélem, ezek az írások mégis hiteles látleletei a születésem
óta eltelt ötven esztendőnek; kordokumentumok a társadalom felületi mozgásáról
vagy éppen a mélybeni mozdulatlanságáról, netán mozdíthatatlanságáról. És
dokumentumai az ebben a közegben élő-vegetáló anyagi költő szellemi
önmegteremtésének, személyiségfejlődésének, ha egyáltalán van ilyen. Utóbbi, az
én értelmezésem szerint nem jelent mást, mint a változtatásba, a
megválthatóságba vetett hit lankadásának, kopásának ütemét, mértékét.