Anastasia családfája egészen a kelta anyaszentistennőig, Fiónáig nyúlt vissza.
Már gyermekkorában megtanulta, hogy minden természetfeletti képességnek, így az
övének is, magány az ára, de elfogadta önmagát annak, aki: gyógyítónak, és soha
nem feledkezett meg a hatalommal járó felelősségről. Ő is, akár a többi halandó
ember, vágyott az igaz és örök szerelemre. Mindenkinél jobban tudta, hogy nincs
oly hatalom, varázslat vagy bűbájosság, amely vetekedhetne egy őszinte, nyitott
és elfogadó szív erejével...