Mikor az első kiadás elfogyásához közeledett az idő, újra elővettem a tizenkét
könyvet, hogy végiglapozzam őket. Rá kellett jönnöm, hogy további kifejezéseket
kell beleraknom és az eddigiekhez is több részletet kel betennem. Így vagy 50-60
oldallal bővült a kötet. És ha már így történt, azon is elgondolkodtam, hogy
talán a saját tapasztalataimból is meg kellene osztani néhány dolgot. Nem
azokról a tapasztalatokról beszéllek, amik a belső munkáról szólnak, inkább
azokról, amik a lassan harminc éves munka közben kérdésekként felmerültek.
Először köszönetet szeretnék mondani két embernek: Szalay Erzsébetnek,
feleségemnek, akivel a majd hatvan éves együttlétünk, együtt munkálkodásunk,
törekvésünk segített abban, hogy soha ne adjam fel. Vele tanultam meg, hogy mit
jelent a női és férfi minőség együttműködése. Marivi de Teresának, akinek
segítségével kerültem közel ehhez az úthoz, a vele való munka segített hozzá a
megéléseimhez, fejlődésemhez. Carlos Castanedáról szólva. Sokszor kérdezték,
hogy amiket leírt, azok valóságosak-e, neki sikerült-e, mi a helyzet a
tudatmódosítókkal, stb. Castaneda sohasem nevezte magát mesternek, vagy
tanítónak. Tudomásom szerint nagualként az volt a feladata, hogy megnyissa a
lehetőséget az embereknek a tapasztalásra, a személyes energia, vagy más néven
erő összegyűjtésére, és ezen keresztül a Föld gyűjtőpontjának elmozdítására.
Vagyis azáltal, hogy sok ember, aki már erővel rendelkezik, a szándékával képes
lehet a Föld gyűjtőpontját a pusztító pusztulás helyzetéből elmozdítani. A Föld
női minőség, és ma a női minőség rossz állapotban van. Ahhoz, hogy ez
sikerüljön, a férfi és női minőségnek együtt kell működnie. Sikerült-e neki az
elmozdítás? Ez nagy kérdés. Ezt most még nem lehet eldönteni. Ha nem sikerült,
az rajtunk, gyakorlókon legalább annyira múlott, mint rajta. Érzésem szerint ez
a feladat még most is él.