Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre,
hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít
rajtad! A ködben csak egy segít: az ösztön Ez az idézet mottója lehetne Szilvási
Lajos regényének. Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az
érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen
lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket
távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg.
Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk
legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy
ítélkezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem
egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik,
hogy valamennyien ködbe kerültek, a továbbiakban is szükségük van egymásra.