Két éve a magar nép életének ledokumentálására utaztam el Nepálba. Mikor már
csak néhány nap volt hátra a kutatásra szánt időmből, jöttem rá arra, hogy a
magarok mellett a gurungok is a rokonaink. E két nép életéről, szokásairól
született meg az előző könyvem. Mikor vége lett a kutatómunkámnak, már tudtam, -
és ezért tértem vissza az ő életüket is ledokumentálni - hogy még él 4-5 nép
Nepálban, akik szintén ugyanarról a vidékről érkeztek jelenlegi lakhelyükre,
ahonnan a magarok ill. ahol nekünk magyaroknak is az őshazánk volt. Tudtam, hogy
hasonló a névalkotásuk, rettenthetetlen harcosok, fegyverük az íj, lovas népek,
főzik és isszák a pálinkát, földbe temetkeznek, sámánjaik vannak és nekik is
mondoloid típusú arcuk van, mint a magaroknak. A székely házakhoz hasonlóan a
házak tetejét díszítő egyenlőszárú keresztek és Bábel tornya legenda lepcha
változatának megismerése már csak hab volt a tortán...