?ťVelem is épp így történtŤ - hallottam többször is mesehallgatás után idős
emberektől. A kisebb gyerekek azt mondják: ťÉn is ilyen bátor (szép, ügyes,
kitartó) szeretnék lenniŤ. A gyógyulásra váró beteg pedig így sóhajt föl: ťÉn is
úgy szeretnék élni, ahogy a mesében vanŤ. Az a sajnálatos körülmény, hogy ma már
nincsenek közösségi mesemondó alkalmak, és a mesék egyre inkább feledésbe
merülnek, megfoszt bennünket attól, hogy a meséken keresztül kapcsolatba,
kerüljünk egyrészt saját vágyainkkal, lehetőségeinkkel, másrészt szellemi
gyökereinkkel, s e gyökerek révén létezésünk alapjának tekinthessük azt az
értékrendet, amely nemcsak egy szűkebb közösség sajátja, hanem univerzálisnak
tekinthető.