A Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran a közel-keleti
civilizáció ikerbölcsőjének nevezik. Valóban igaz, hogy a görögség és a rómaiak
Közel-Kelettől örökölt és sajátjukká alakított kulturális hagyományai ebből a
két központból származnak. Egyiptom és Mezopotámia azonban - bár nagyjából egy
időben születtek - korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségével - egy
uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép - szembeállítva, Mezopotámia a népek
és dinasztiák zavarba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civilizáció i.
e. 3000 körül, a mai Irak déli részén felvirradt, a sumereket találjuk ott
megtelepülve. Eredetük ismeretlen, nyelvük ellenállt minden más nyelvvel történő
rokonítási kísérletnek, pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a magyarral és a
kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euphratész mentén feljebb akkádok éltek,
akik, úgy sejtjük, valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a beduinok,
és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A letelepült lakosság a délnyugati
határtérségben egész történelme során kilátástalan harcot vívott az effajta
betolakodó törzsekkel: először az akkádokkal, az asszírok és babilóniak őseivel,
azután az amurrúkkal, az arámiakkal és végül az arabokkal. Mindegyikük nyelve a
sémi nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleolvadtak a letelepedettek
közösségébe. Nem ők voltak az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan vad
és - ellenfeleik szerint - barbár hegyi népek bukkantak fel. Jóllehet általában
megelégedtek függetlenségük megőrzésével, legalább két ízben - a gutik i. e.
2150 körül és a kassúk hajtották a déli területeket. Sumertől közvetlenül
keletre Elám ország került el, fővárosa Szúza volt. Ez az ország, habár
szomszédai politikai és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a 3000 éves
együttélés során megőrizte egyéni sajátosságait... Alig másfél évszázaddal
ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög
történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán
félelmetes nevek voltak az Ószövetségből. Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500
évvel a Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont,
amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és
máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt
a vidéket. Az íráshoz használt agyagtáblák tartósságának köszönhetően
Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi műveket és katonai győzelmekről szóló
beszámolókat hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb részleteit is. Így
a régészeknek páratlan lehetőségük van arra, hogy az ősi nyelvek szakértőivel
együtt rekonstruálják annak a társadalomnak a szerkezetét és fejlődését, amely
az első írástudó civilizációt megteremtette.