Avraham ?Bogatir hét napja: A regénybeli történet hét napjának keretében arabok,
zsidók és angolok törvényszerű reakcióinak, a politikai okokból elkövetett
terrorakciók és ellenakciók végtelen láncolatának a középpontjában annak a
parasztembernek a felejthetetlen figuráját teremtette meg az író, aki a növények
szívósságával viseli, tűri el ? méghozzá humánumát és etikai érzékét megőrizve ?
a történelem kegyetlen, nemegyszer felfoghatatlan és abszurd jeleneteket
váltogató forgószínpadának az egyszerű embereket, zsidókat és arabokat egyaránt
sújtó színjátékait. Hová tűntek a katonák? a második világháborúban az angolok
oldalán harcolt lengyel Anders-légió roncsainak ? szinte szó szerint értendő ?
agóniáját mutatja meg egy palesztinai tüdőszanatórium mindennapi életében, egy
arab kisfiú elfogulatlan, gyermekien tiszta tekintetén tükröztetve a test és a
történelem sebeivel, s a szétfoszló nemzeti illuziókkal birkózó emberroncsok
tragédiáját. A történet vége a zsidó állam kivívásának a pillanatában mutatja
meg a győzelem tragédiáját, ahogyan az üldözöttekből lett győztesek most egykori
sorstársaikat, az arab fellahokat üldözik el földjeikről, tehát mindazoknak a
folyamatoknak az egyes ember életét, sorsát és halálát meghatározó vetületét,
amelyek elkerülhetetlenül vezettek el a nagypolitikában az 1956 óta ismétlődő
közel-keleti háborúk láncolatához, s napjaink vészterhes feszültségeihez. A
trilógiának ez a fölemelő üzenete: az embernek megvan a lehetősége, hogy
kisodródjék abból a folyamatból, amely a többieket embertelenségbe fullasztja.