Hogy ki szeret? Alighanem mindenki. Igaz, nem annyira, nem akkor és nem úgy,
ahogy épp szükség lenne rá. Kalin Terzijszki Európai Irodalmi Díjjal jutalmazott
novelláskötetének hősei első pillantásra akár a szomszédaink lehetnének: olyan
alakok, akiket életük egy meghatározó pillanatában magába rántott a közép- és
kelet-európai ingovány, majd elsodort a véget érni nem akaró átmeneti kor
lidérces bizonytalansága, végül belevesztek a folytonos fenyegetettségbe, az
önmagát szüntelen újratermelő szerencsétlenkedésbe. Ahol a rohadás, ott az élet
- jegyzi meg saját írói világáról a szerző, és valóban: történeteiben egy olyan
dimenzió tárul fel előttünk, melyből elillant a szeretet, legfeljebb
karácsonykor idézik vissza a szellemét kapatos angyalok, de aztán ők is inkább
leautóznak a téli tengerpartra. Az eredetileg pszichiáter végzettségű Terzijszki
álomrealista elbeszélései mesteri pontossággal tapintanak rá azokra a lelki,
társadalmi és történelmi mozzanatokra, melyekből ez a krónikus szeretethiány
fakad: karakterei a látszat kedvéért megpróbálnak belesimulni a környezetükbe,
igyekeznek felvenni a ritmust a napi élettel, de végzetesen elbuknak, hiszen
rendre elfelejtik feltenni maguknak a legelemibb és legkézenfekvőbb kérdéseket.
Szeretnek-e valakit? Ki is szereti őket?