Szerző: Zubornyák Zoltán K.A.S. Kiadó, 2025 Zubornyák Zoltán novellái finom
iróniával és líraisággal jelenítik meg az embereket, elsősorban Budapest, a régi
Budapest lakóit. A hétköznapiságban keresi a csodát, a kimondatlanságban a
kimondhatatlant, az apró mozzanatokban az univerzálist. Ezekben a rövid
történetekben benne van Magyarország elmúlt ötven éve, a Kádár-kor opálos
világa; a budapesti utcákon csetlő-botló, szerelmet kereső, boldogság után futó
hősökben csodálkozva ismerhetünk magunkra. Finom iróniával mutat meg bennünket
ez a tükör, szeretettel, de határozottan éles kontúrokkal. A magyar irodalom
legjobb novellisztikai hagyományait, Kosztolányit, Mándyt, Bereményit érzi
bujkálni a sorok között az olvasó, amikor a népszerű színész és rendező második
kötetét a kezébe veszi. Péterfy Gergely író Az embernek lehet több élete, akár a
kidobósban. Énekel, szaval, játszik, szemtelenkedik a végtelennel, majd új
életet kezd, ha a régit elunja. Naplót ír, fura ákombákomokat rajzol papírra,
rejtvényeket, amiket tíz évvel később már maga sem ért. Hogy érthetnénk meg
akkor a ballagó időt? Hogy érthetnénk meg a szüleinket? Hogy érthetnénk meg
mindazt, ami velünk történt, gyerekként, felnőttként, vagy a számadáshoz
közeledve? Ez az írás egy kísérlet, egy kimerevített pillanat, egy fénykép, ami
lassan elég, és bár még látjuk az arcokat, a fotó széle már pöndörödik a
lángokban. Zubornyák Zoltán Novellacímek a kötetből: Szellemlift; Hen Záp;
Hidegzuhany; A szabadság éhes mámora; Édesapám majdnem beszart; Egyszer, régen,
Görcsönydobokán; Janika; Az isteni alkony; Mészárosné álmodik; Pontyra megyek;
Kéne még beszélnünk; A szabadságkanál; Háromszáz A kötet adatai: Kötés:
kartonált Megjelenés éve: 2025 Terjedelem: 148 oldal