Hogyan fogalmazták képjelekbe eleink a világ születéséről és rendeltetéséről
szóló tudnivalókat? ?Még egy korántsem jelentéktelen apróság. Az ateizmus ? sőt,
a harcos anti-teizmus! ? sívár évtizedei után ma, bár apadó intenzitással, de
még mindig eleven érdeklődés tapasztalható világszerte a vallási jellegű
megnyilvánulások iránt. A figyelő tekintet (akárcsak a nőfaló Casanova szárnyas
teljesítmény-mérő figurájáé a maga idejében és alkalmazási körében) folyamatosan
ingázik Kelet és Nyugat között. Az epedve várt felvilágosodásnak azonban,
bármelyik irányból számítunk rá, ára van. Nyugatról ilyen csomagolásban kapjuk:
?Jó, de csakis az Egyházon keresztül!? Keletről: ?Jó, de csakis a gurun
keresztül!? Nos, a magyar ősvallásban a jelek szerint nem volt ilyen kikötés, ha
a megvilágosodásig el akartunk jutni: ?Majd mi megmondjuk, te csak figyelj!
Egyébként meg minden más út a pokolba vezet.? Nekünk az üdvösségre vezérlő
útikalauzt az egyetlen valódi ?szent nyelv?, a magyar nyújtja, titkolózás és
vámszedés nélkül. ? (Pap Gábor) A magyar ősvallás kérdéskörével fogunk
foglalkozni. A témánk eléggé ?csípős?, ugyanakkor lehet, hogy észrevették, egy
idő óta folyamatosan napirenden van. Bizonyos mértékig fölkorbácsolta a
hangulatot vele kapcsolatban az a bizonyos püspöki körlevél, amelyre még sokan
emlékeznek. Ennek a kibocsátása óta már jónéhány év eltelt ugyan, de még ma is
hullámoztatja a kedélyeket. Meg kell mondjam, én annak idején kifejezetten
örültem neki. Miért? Mert nem ott érzékelem a fő gondot, hogy valaki nem ért
egyet azzal, amivel mi itt foglalkozunk. Inkább az a baj, hogy állandóan ? mit
is mondjak? ? belekenődik. Nem jó összepancsolni dolgokat. Éppen elegen vagyunk,
akik jót akarunk, tényleg a magyarság emelkedését akarjuk, az árt legjobban, aki
közénk furakodva mindent eltúloz, mindent kiforgat valódi összefüggéseiből? Az
ilyen inkább váljon le rólunk, és sütögesse máshol a maga pecsenyéjét. Nagyon
sokat segített ez a püspöki körlevél. Először is sokan rádöbbenhettek a hívő
katolikusok közül, hogy ezzel a püspöki karral bizony gondok vannak. Ez a
legkevesebb, amit elmondhatunk a körlevél olvastán. Mások pedig ? még mindig a
hívő katolikusokról beszélek ? azt mondhatták, ha a püspöki kar így
nyilatkozott, akkor mi ezekkel (mármint velünk) nem foglalkozunk többet.
Becsületes emberek, semmi bajom sincs velük. Végre tisztázódnak itt is, ott is
az elképzelések, és akinek a miénk nem tetszik, az ne tartsa kötelességének,
hogy mégis beledugja az orrát ebbe az irományba, mert nemhogy épülni nem tud
majd általa, de folyamatosan botránkozni fog. Arra meg senkinek sincs szüksége,
se neki, se nekünk.