Az úr a pokolban is úr De la Motte táborszernagy leánya, Yvonne, szokása szerint
százas sebességgel rohant a marokkói úton, mikor is a jobb első kerék defektet
kapott. Az autó nagy csörömpöléssel egy fának ütközve megállt. Ekkor tűnt fel a
közelben az úriember, aki kilométerköveket festett. Ő volt Vicomte D'Alarcone, a
143-as számú közlegény, a marokkói helyőrségből. Mindent eldobva ugyan nem, de a
lány segítségére sietett. Yvonne az ellenállhatatlan fiatalembert tréfából
meghívta a kormányzóságra egy teára, nem tudva, hogy ezzel milyen hatalmas
botrányt kavar... 1937 március 7-én délután, 4 és 6 óra között Lorimer De la
Motte tábornok fogadódélutánján a kormányzósági palotában, a legelőkelőbb
katonai és polgári személyek társaságában megjelent a 143-as számú közlegény.
Hogy a botrány ne kerüljön napvilágra, hősünket áthelyezték Agadir poklába. De
mivel a fiatalok szerelemre lobbantak, és egy úr a pokolban is úr, a kacagtató
kalandok során a két fiatal is újra egymásra talál...