Asszony a fronton Polcz Alaine regénye életének talán legnagyobb
megpróbáltatását idézi fel, a második világháborúban fiatal asszonyként átélt
borzalmakat. Saját meggyalázásának megrendítő történetét elmesélve hiteles,
elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi
sorsról. A világtörténelem falára festett magánfreskójából a háború emberi -
kegyetlen és esendő - arca is feltárul az olvasó előtt. Az egyik orosz volt
rajtam. Hallottam, ahogy a mennyezetről egy női hang csapott le: anyu, anyuka! -
kiabálta. Aztán rájöttem, hogy az én hangom az, én kiabálok. Mikor rájöttem,
abbahagytam, csöndesen, mozdulatlanul feküdtem. A tudatommal nem tért vissza a
testérzékelésem, mintha megdermedtem vagy kihűltem volna. Az ablaktalan,
fűtetlen szobában, meztelen alsótesttel fázhattam is. Nem tudom, még hány orosz
ment át rajtam azután, azt sem, hogy azelőtt mennyi. Mikor hajnalodott,
otthagytak. Fölkeltem, nagyon nehezen tudtam mozogni. Fájt a fejem, az egész
testem. Erősen véreztem. Nem azt éreztem, hogy megerőszakoltak, hanem azt, hogy
testileg bántalmaztak.