A klasszikus orosz költő legismertebb alkotása, az Anyegin az életmű jelentős
részét átfogja: közel tíz évig dolgozott rajta Puskin. Egyszersmind
irodalomtörténetileg is kulcsfontosságú mű: ezzel a Byron részleges hatását
mutató elbeszélő költeménnyel lép át a romantikából a realizmusba, s teremti meg
a 19. századi orosz regénykompozíciónak Tolsztojig kimutatható alapját. A verses
regény főhőse a kor nemesi intelligenciájának alaptípusa, elégedetlenséget érző,
de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a felesleges ember, aki kora
társadalmától és a néptől egyaránt távol áll, s a kibontakozás útját nem találva
egykedvű, életunt. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két
száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe,
hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével
voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia
atmoszférájában. A mű - polifonikus kompozíciója révén - egyúttal hű és
tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros,
hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen
politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget
teremt a forradalom szükségességének vágya. A költői nyelvnek áradó
gazdagságával, szubtilis líraiságú részleteivel lebilincselő alkotás, Áprily
Lajos kitűnő fordításában változatlanul nagy olvasói élmény.