A magyar gazadaságtörténet-írásban a nyolcvanas évek végén - kilencvenes évek
elején kerültek napirendre szöveggyűjtemény-tervezetek. A monolit ideológiák
szétbomlása, az egyetlen nagy elbeszélésbe öltöztetett metatörténetek szétesése
szinte egyszerre vetette fel olyan oktatási anyagok összeállításának
szükségességét, amelyek nemcsak a múltbeli folyamatok sokszínűségét mutatják be,
hanem képesek illusztrálni, hogy a normatív történelemszemlélet burka alatt
mindig is sokféle koncepció, megközelítés létezett. Hogy valójában lényegesen
többet és mást is tudhatunk, mint amiről tudomást szokás venni. Hogy a szakmai
kontinuitás erősebb, mint gondolnánk. A válogatás szerkezetét a kronologikus és
tematikus felosztás ötvözése határozta meg. A három szakaszra tagolt, három
évszázados időszakot az egyes periódushatárokon átívelő hosszú távú gazdasági
folyamatok kötik össze. A tágabb, birodalmi keretek mellett törekedtünk a
mikroszint (régiók, települések, vállalatok, karrierek) érdemi megjelenítésére.
Abból indultunk ki, hogy egy-egy teljesítményt nem születésének körülményei és
kora, hanem az elkészült mű időtállósága minősíti. Egymás mellett vonultatjuk
fel a hajdani klasszikusokat és a legfrissebb eredményeket. A perlekedő
álláspontokat és az érvrendszerek eszmei módszertani hátterét. Egy kötet lapjain
olvasva békésen megférnek és vitáznak egymással.