Updike tizenkilencedik regénye a dán királyi pár előtörténetét meséli el,
mielőtt még Shakespeare Hamlet-jének cselekménye megkezdődne. Megelevenedik
Gertrud leánysága apja, Rorik király félig még őspogány, félig már reneszánsz
udvarában, dinasztikus házassága azzal a férfival, akiből később Hamlet király
lesz, valamint már érett fővel folytatott viszonya férjének öccsével,
Claudiusszal, akit itt még Fengnek neveznek. Az ifjan a Német-római Birodalmat
járó, művelődő és kalandokat kereső, nyelveket beszélő Claudius, valamint a
meleg szívű, érzelemdús (s immár királyné) Gertrud között igazi (és nagyon
érzéki) szerelem szövődik, amelyet azonban korán beárnyékol a férj halála s a
diszfunkcionális családot előrevetítő, komor és hideg lelkű Hamlet királyfi
figurája. A regény története ott ér véget, ahol a Shakespeare-dráma jószerivel
indul: anyjának és mostohaapjának sikerül rávennie Hamletet, hogy ne menjen
vissza Wittenbergbe, hanem maradjon az udvarban. Most már minden rendben lesz,
sóhajt föl megkönnyebbülten Claudius...