Folytatódik Táltosfia családjának és barátainak története. A történelem órájának
mutatója a 930-as években poroszkál, abban a korban, amelyet némileg tévesen! a
történészek egyszerűen csak a kalandozások koraként említenek. A magyar
törzsszövetség szállásterülete most már biztos határokkal kerített és óvott, de
a mélyben valami készülőben van. A Nyugat megismerte a magyarok harci erejét és
stratégiáját, s igyekszik felkészülni ellene. Míg egyik oldalról arra kérik a
magyar törzsszövetséget, hogy némely nyugat-európai kiskirály oldalán jó pénzért
és zsákmányért beavatkozzék, a másik oldal fegyverkezni kezd ellene. A magyarok
ennek ellenére a következő esztendőben egészen Konstantinápolyig vágtatnak,
súlyos vereséget mérve a bizánci haderőre, ráadásul az al-dunai besenyőkkel
szövetségben, akikkel előtte nem volt felhőtlen a viszonyuk. Bizánc kilenc
esztendőn át súlyos sarcot fizet a törzsszövetségnek. Itália felé is
rendszeresek a zsákmányszerző hadjáratok. Eleinknek egy nagyobb egysége a mai
Spanyolország területére is behatol. A korabeli mór történetírók munkáikban
részletesen beszámolnak erről a hadjáratról. Valami azonban még sincs rendjén
idehaza. Békétlenkednek a törzsek, és a törzsfők egymásnak feszülnek. Az
eseményekben fontos szerepet játszik egy asszony, Lelle, akit csak
Aranyasszonynak hívnak, és akit csodás képességekkel áldott meg a Világügyelő:
érzi a jövendőt. Egyre többen hisznek neki, a közrendűektől kezdve a tekintélyes
vezérekig. Valami készülőben van Fajsz vezér és Bulcsú horka fejében megszületik
a gondolat: nem lenne haszontalan, ha a távolabbi politikai célok érdekében a
magyarok a bizánci kereszténység felé közelítenének.