A címadó kisregény tanúsítja, hogy magam is kutya vagyok. A kötetben vannak
novellák, tárcák (utóbbiak az 1989-90-es átváltozás környékéről), szövegek,
őrültnek tűnő, de megfejthető keresztrejtvény, esszé a Tarot jóskártyáról,
angolból visszafordított versek Amerikáról, japán és kínai, nőészeti rockesszé
és sok más. A kötetzáró kisregényben kortársaimnak hozzám írott leveleiből
rajzolódik ki a pályám, az első megjelent novellámtól a Híd című regényemig. Az
Élet és irodalom balhé volt a megjelenéskor, ma már irodalomtörténet. Temesi
Ferenc Részlet a könyvből: Én tudom a titkot: nincs semmi tudnivaló. Csak egy, a
szeretet. A körmöm hegyéig szeretetből vagyok én. A szívem sajog belé, ha
rágondolok, hogy az embereknek már csak szívzörejeik vannak. A szívüket meg
ketyegőnek hívják. Valamikor lelkes állatok voltak ők is, hasonlatosak a
kövekhez, füvekhez, felhőkhöz, de gőgjükben megrekedtek az emberi állat
szintjén. Agyuk és szívük között csupán a vér kering, nem a lélek fészkel bennük
többé, csak a halálfélelem. És még ezt hívja némelyikük Istennek! Halálfélelem -
jó vicc. Mintha egyáltalán meg lehetne halni. Én már 33 kutyaöltőt megéltem, s
amilyen pechem van, a következő létben megint embernek kell lennem, de ezen a
marhaságon már mosolyogni sincs kedvem. Kutyamosoly - nem hiszitek, mi?