Alternatív Orange-díjas regény fehér rabszolgákról fekete szigeten. Légy
üdvözölve egy feje tetejére állt világban! Légy üdvözölve Doris világában! Aki
egyik percben még nővéreivel bújócskázott a házuk mögött, a következőben zsákot
húztak a fejére és egy rabszolgahajó fedélzetén találja magát, mely egy Új Világ
felé viszi. Mikor megérkezik a különös trópusi szigetre, Dorisnak szembesülnie
kell azzal, hogy ő itt csupán egy ronda, disznóképű barbár, borsónyi aggyal, s
életének egyetlen célja lehet csak: hogy kedvébe járjon gazdájának. Az Evaristo
elképzelte világban művelt afrikaiak vibráló kultúrájú és élénk gazdaságú
világot építenek fel, melyben a barbár európaiakat dolgoztatják rabszolgaként.
Ebben a zseniálisan megírt mi lenne ha világban éli meg izgalmas kalandjait a
fehér Doris Scagglethorpe, aki, egy büszke angol káposztatermelő jobbágy lánya.
Miután otthonából elrabolják a rabszolga-kereskedők, megtapasztalja a
rabszolgatranszport minden embertelenségét és iszonyatát. A neve ettől fogva
Omorenomwara, és egy távoli szigeten köteles fekete gazdája családját szolgálni.
A regényben nyomon követhetjük küzdelmét a szabadulásáért. Az elbeszélő
előre-hátra ugrik az időben, szembeállítva a szabadulás felé vezető utat a
szolgaságba vezetővel. Doris különlegesen művelt példány, a főnök tulajdonát
képezi. Az ő szökésével kezdődik a könyv, s míg veszélyes útját követjük Anglia
felé, elmeséli történetét. A mese Douglass, Beecher-Stowe regényeiből ismerős
lehet, de így, a színeket felcserélve még a faji problámák iránt
legérzéketlenebbek számára is hátborzongatóvá válik. A regényírók gyakran
játszanak el a mi lenne ha gondolatával. De csak keveseknek sikerül olyan
szinten, ahogyan azt Bernardine Evaristo megírta megdöbbentő regényében, mely az
emberi történelem egyik legrettenetesebb eseményét állítja feje tetejére.
Evaristo költő, és a regény tele van játékos anakronizmussal, melyek sokszor
kifejezetten 20. századi nyelven és érzelmeken alapulnak. Ebben a swifti
szatírában, képzeletbeli ugrásaiban, csavarjaiban a humor és a szenvedés minden
nehézség nélkül keveredik össze. Abban, hogy az írók eljátszanak a
történelemmel, semmi új nincsen, de ahogyan Bernardine Evaristo teljesen feje
tetejére állítja a rabszolgaság históriáját az megbabonázza az embert. Evaristo
elképzelt egy világot, és káprázatos nyelvi leleményekkel olyan mesét teremtett,
mely éppoly szatirikus, mint amennyire megindító. Bámulatos regény, mely
emlékeztet bennünket arra, hogy milyen a valódi irodalom. A Bernardine Evaristo
által elmesélt megdöbbentő, zavarba ejtő és gyönyörű történet évszázadokkal
nyúlik vissza az időben, hogy megfricskázza a rabszolgakereskedelmet azzal, hogy
az ófrikaiak ejtik foglyul az eruópaiakat és rabszolgának adják el őket
Amarikába. Evaristo regénye erőteljes, elgondolkodtató figyelmeztetés, hogy az
ördögi viselkedés bármely kultúrában teret kaphat, a biztonság csak illúzió, és
a szabadság olyasmi, amit túl könnyen természetesnek veszünk. (A mű eredeti címe
- Blonde Roots (Szőke Gyökerek) Alex Haley Gyökerek című regényére utal. A kiadó
főként Boda András nyelvi remeklésekkel teli fordítása nyomán döntött e
nyelvezetet tükröző, kifejező cím mellett.)