A ?vizsgált évtized jelenünk szerves része. Mégis indulásától már negyedszázad,
egy emberöltő választ el. A világ gyors változásai is hangsúlyozott távlatba
helyezték és ezáltal értelmezhetőbbé tették közvetlen múltunkat. S nem
utolsósorban rendelkezésre állnak a források, közöttük a levéltárak eddig még
fel nem tárt gazdag állagai. Az 1956 és 1965 közötti évtizedet tehát ugyanazon
források felhasználásával, ugyanazon módszerekkel kísérelhetem meg vallatóra
fogni, mint korábbi, ?befejezett?, régebben letűnt korokat. Bár még az egyes
meghatározó személyiségek szerepének értékelése úgyszólván lehetetlen, mégis a
korszak szereplői ott élnek, vitáznak, döntenek munkám lapjain. Jelen vannak
cselekedeteikkel és nézeteikkel. Ennél többet a jelenkor kutatója nem tehet.
Talán még ennyit sem. Félig ugyanis megszegtem Voltaire tanácsát. A francia
bölcselő úgy vélte: ?nem hiszem, hogy a történetírásnak az élőkről is szabad
beszélnie?. Mégis történelmet próbálok írni, s ezzel részt vállalni a vitákban,
a ?történelmet alakító felismerések kialakításának közös munkájában.? Berend T.
Iván