Ez a regény nem arról szól, hogy a főhöz megmenti a világot. ebben a regényben
nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak nem derül
fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó. Na jó, egy közepesen régi
mágusrendet kiirtanak és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy
tegyen ez ellen. De hogy is juthatnak ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka,
szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis
túlzással lehet úgy érteni, hogy te csodás férfi, szívem szerint azonnal a
karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy
magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted! Így ez a regény
főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott
kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye
fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami
úgyahogy sikerül is neki.