1920-as, 1930-as évek Szerző: Bécsy Tamás Dialóg Campus, 2003 Ez a könyv kissé
szokatlan. Az I. és a II. résznek külön Bevezetése és külön Utószava van. A két
Bevezetés több okból szükséges. Az I. rész külön is megjelent azonos címmel és
rögzíteni kellet azokat a kérdésköröket, amelyek a darabok kiválasztásáról
illetve a szerzőkről tájékoztatták az olvasót. Az itt írottak nem érvényesek a
II. rész drámáit és íróit illetően. Más problémakörök kerülnek elő és ezért
látszik célszerűnek itt is egy Bevezetés. A két Utószót is hasonlóképpen
indokolhatom. Másfajta elvi-elméleti következtetéseket lehet levonni a két
részben értelmezett-elemzett munkákból. Kissé szokatlan ez a könyv talán azért
is, mert mindkét részhez egy meghatározó szempontból válogattam a két évtized
magyar drámái közül. A két rész ezért együtt sem a korszak magyar drámáinak a
története. Az nemcsak az ún. irodalomtörténet problematikussága miatt nem az.
Azért nem drámatörténet, mert a válogatás önkényes. Igaz, hogy a sikerdarabok a
nagyoperettekkel és egyéb vígjátékokkal együtt dominálták a korszak magyar
drámairodalmát és talán igaz az is, hogy a II. részben elemzettek érintkezésbe
kerültek, vagy közel kerültek a korszak magyar lírájában, illetve az európai
irodalomban megfogalmazott tárgykörrel: az én-és-a világ összefüggésével,
válságával ? de mégsem adják ki a két világháború között megírt drámák
összességének szellemi arculatát. Talán csak egyetlen aspektusban és erről lesz
szó a II. rész Utószavában. Talán szokatlan ez a könyv továbbá azért is, mert
megírása némiképp eltér a hasonló munkákban szokásostól; elsősorban, ami
módszerét illeti. Az I. rész Bevezetésében utalni kellett arra, hogy mivel a
darabok jószerével ismeretlenek, közölni kell cselekményüket. De az
eseménymeneteket a II. részében is közöltem, más okból. Azért, hogy ennek
alapján viszonylag ellenőrizhető legyen az értelmezés, amelyet saját értelmezési
keretemben elmondok. Ugyanakkor az I. részben a darabokról keresztmetszetben
szólok, vagyis ?A siker receptjeinek? különböző összetevői alapján értelmezem a
szövegeket. A II. részben nem kellett követni ezt a módszert, mert lényegében
egy nézőpont adja az értelmezés keretét: az alakok önreflexiója, önértelmezése.
Ez pedig markánsan elemezhető külön-külön vizsgálva a drámákat. Talán azért is
furcsa ez a könyv, mert Utószavában vázolom fel azt a gondolatmenetet, amely a
történetek boldog végét megkísérli összekapcsolni a boldogság szimbolikusan
elgondolt rendjével. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: puhatáblás Megjelenés
éve: 2003 Terjedelem: 223 oldal