Felnőtteknek, akiket érdekel, hogy mit nem tanítottak, és gyerekeknek, akiket
érdekel, hogy mit nem fognak tanítani nekik az iskolában. Elnéptelenedik a táj,
kiürülnek a falvak, örökre eltűnnek növény- és állatfajok, a szépség már nincs
hová utat találjon, hisz a lélek tetszhalott állapotban van, vagy talán már meg
is halt. Szerezzük hát vissza lelkünket! S ha ehhez túl gyengének érezzük
magunkat, legalább gyermekeinknek segítsünk, hogy el ne veszítsék azt. Ne
teljesítményt akarjunk kihozni belőlük, hanem az embert! Engedjük, hogy
megmentsék a világot, ahelyett, hogy átörökítenénk rájuk annak halálos
betegségét! Útnak indulunk hát. Méghozzá üres tarisznyával. Mert azzal az
útravalóval, amivel nap, mint nap próbálják teletömni a batyunkat, csak a
boszorkány tanyájáig juthatunk. Márpedig mi Tündérországba készülünk - sőt, azon
is túl, olyan világba, hogy Tündérország még csak árnya annak. És ígérem, hogy
az út végére tele lesz az átalvetőnk.