A Maroni folyó sellőin-zúgóin, Suriname és Francia Guayana határvidékén
bekövetkezett hajótöréssel kezdődött minden, vallja André Cognat. A kalandvágyó
fiatalember - eredetileg Lyonban fémmunkás - 1961-ben nekivágott csónakján, hogy
megismerje a trópusi őserdőt, az indián törzsek életét. A civilizált javait
elvesztő és majdnem tragikus véget ért fiatalember a Maroni partján élő vajana
indián törzs tagjai mentették meg, és magukhoz vették. A befogadás meghatóan
emberi módja alapvető élménye maradt Cognat-nak, aki azóta - rövid
franciaországi hazatérését leszámítva - a vajanák közt él. Antekume - ez
főszereplőnk indián neve, nagyszerűen alkalmazkodik az őserdei élethez, a másik
élethez, amelyben minden megragadja: az indiánok örömei, kedvessége, megnyugtató
szépsége. A másik élet választásában fontos mozzanat hogy egy törzsfőnök a fiává
fogadta, és csak tovább mélyítette az indiánokhoz fűződő érzelmeit, hogy egy
indián asszony lett Cognat élettársa. E kötet közvetlen beszámoló a vajana
indiánok hétköznapjairól. Cognat indiánokkal együtt vadászik, részt vesz az
ünnepeiken, (sikertelenül) gyógyíttatja magát varázslókkal, felkutat egy még
primitív szinten élő indián törzset, iskolát épít és vajana nyelven oktatja a
gyerekeket, felcserként gyógyító tevékenységet folytat, a gyarmati
közigazgatásban az indiánok képviselője - egyszóval indián módra él. E mű az
indián hétköznapok egyhangúságát és izgalmait rendkívüli közvetlenséggel
közvetíti. Kitűnő olvasmány és egyben hiteles élménybeszámoló.