Becsey Marci egy menő rockzenekar frontembere, ünnepelt sztár, akinek egy
ország ismeri a nevét. Lassan lecseng a számtalan lezárással és korlátozással
járó járvány, s ő másokhoz hasonlóan azt reméli, az élet mehet tovább ugyanúgy,
ahogyan a pandémia előtt zajlott. A visszatérés azonban nem teljesen úgy
sikerül, ahogyan azt Marci, a zenekar és a menedzserük eltervezte. Huszonöt
sikeres év után Marci kénytelen egy testi tünetekkel is járó életközepi
válsággal szembenézni, és miközben ennek okait kutatja, akár valami film,
lepereg előtte családjának múltja. Benne a nagyszüleivel - a deklasszált
jogásszal és az egykori dívával -, valamint nem utolsósorban az apjával, aki
egykor irodalmi babérokra tört, de aztán meg kellett elégednie a megyei napilap
főszerkesztői posztjával... Hol a határ kicsi és nagy bűn, megbocsátható
megalkuvás és elvtelen alkalmazkodás, emberi élet és puszta túlélés között? A
háromgenerációs regény hősei - akik az 1940-es évektől keresik a boldogulás
lehetőségét egy országban, ahol időről időre minden fenekestül felfordul -
ritkán tesznek fel ilyen kérdéseket; és a történelem sem kérdezi, inkább csak
sodorja őket.