Beszélgettem ?velük, és nem interjúkat készítettem. Más. Beszélgetés közben a
partnerre figyelsz, nem keresed erőltetetten a következő kérdés szórendjét,
hanem nézed-figyeled arcát, gesztusait, mimikáját, hanghordozását. Olvasni
próbálsz belőle. Mert a partner, az Ember érdekel ? és nem az interjú műfajának
szűkös, buta kerete. Beszélgettem Magyarországról, a hazám hangjáról,
némaságáról, túlbeszélt és kibeszéletlen múltjáról, mindennapjairól. Kerestem a
honnan és hová és miért éppen erre kérdésre a válaszokat. Közben emberekkel,
sorsokkal, fájdalmakkal, örömökkel, puritánsággal és kivagyisággal találkoztam.
Gyanakvó és kitárulkozó figurák, álságos és mély kapcsolatok, percemberek és
értékminták. Mi mindannyian ? történetekben, kalandokban, sorsokban elbeszélve.
Rendhagyó riporttá formálva az eddig megválaszolatlan kérdéseket. A könyv végére
talán mindenki megtalálja a megfelelő választ. Hogy miért gondolom találónak
Bárány Ármin kocsmazenésszel történt dunaújvárosi beszélgetés után az elmúlt 25
évünkről: Honfoglalók albérletben.